A mahónia örökzöld.
Tavasszal sárgán virágzik, télen kék bogyók díszítik, amit tavaszig a
rigók biztosan lecsipegetnek róla. Szinte igénytelen, de biztosan nem
sok gondozást igénylő remek kerti cserje. Ráadásul még finom is,
márpedig a mahóniáról ezt nagyon kevesen tudják. Nem hiányozhat egyetlen
kertből sem.
Én
évekkel ezelőtt ültettem a kertbe, azon egyszerű okból kifolyólag, hogy
a kutya gyakorlatilag minden áldott éveben agyonvágta a sziklakertemet.
Egyszer megelégeltem,így tele ültettem szúrósabbnál szúrósabb
növényekkel. Ugyan a mahónia nem a legdurvább, de a fogazott szúrós
levelei miatt senki nem szereti őket simogatni, és azóta szerencsére a
kutya is elkerüli.
Na
de miért jó. Számos oka van, nem is tudom felsorolni az összeset.
Természet gyógyászatban régen használják, külsőleg és belsőleg egyaránt.
Jó a reuma, ekcéma, köszvény, hasmenés és emésztési zavarok
orvoslására, csökkenti a korpásodást, nyugtatja bőrt.
Ugyan
nem gyógyító jelleggel, de a mahóniának számos egyéb praktikus
felhasználási módja is van: színes virágai és télen a kék bogyói miatt
előszeretettel használják virágcsokrok, koszorúk díszítéséhez, de ha nem
vágjuk le vagy szedjük le őket, akkor igazán vonzó lesz a kertünk
látogatói számára. Korai virágzása miatt igen hasznos pollenforrás a
méhek számára, valamint a bogyói a téli hónapokban ideális táplálékot
nyújtanak a madaraknak, így odavonzzák őket a kertünkbe.
Meg
is ihatjátok, én ugyan soha nem próbáltam, de ha virágait bedobáljátok
egy kancsó vízbe, kellemes limonádészerű ital készíthettek belőle.
Amiért
mi szeretjük, az a dzsem vagy lekvár amit készítünk belőle. Nemcsak
azért mert finom és szeretjük, hanem mert rettentő egyszerű is,
gyakorlatilag 1 óra alatt megvan, és ebben a bogyók leszedése meg az
üveg alapos kimosása is benne van. De tényleg.
Ahogy mi csináljuk:
-
leszedjük a bogyókat, a rossz/sérült szemeket kidobáljuk belőle. Ha
vannak benne éretlen szemek az nem baj - sőt kell is, mert a nagy
pektintartalmuk miatt nem kell hozzá egyáltalán semmilyen zselésítő
adalék sem, és ha tudjátok, hogy ez általában miből készül, akkor tutira
megundorodnátok tőle.
-
Annyi cukrot adunk hozzá, amennyi a bogyó, de nem kilóra, hanem
mennyiségre. Azaz pl 3 bögre bogyóhoz 3 bögre cukor dukál, stb.
-
a mahónia bogyói jóval kevesebb vizet tartalmaznak egy átlagos
bogyós-gyümölcshöz képest, így víz is kell hozzá, kb. fele annyi, mint
amennyi bogyó. Azaz jelen esetben 3 bögréhez 1,5 bögrét adjunk.
A
megmosott bogyókat a vízzel együtt felforraljuk, Mikor forr hozzáadjuk a
cukrot, és kb. 10 percig forraljuk, ameddig elolvad a cukor.
Miután
kicsit kihűlt átpasszírozzuk, hogy a bogyók magjait kiszedjük belőle. A
passzírozáshoz bármilyen célszerszám jó, és simán egy szitával szoktam,
de ha valaki pl. egy vödörnyi mennyiséget szeretne, akkor ne azzal
álljon neki :-)
Ha
az átpasszírozott massza nagyon folyós lesz, akkor kevés volt az
éretlen szem benne, így a kevesebb pektin miatt nem lesz annyira zselés,
de ez az ízét nem befolyásolja.
A lepasszírozott masszát üvegekbe kanalazzuk és jól lezárjuk. Két módon tudjuk tartósítani. Ha
nem üveget, hanem kis műanyag dobozokat használunk, akkor mehet a
fagyasztóba. Én ezt a verziót kedvelem. Ha nincs elég fagyasztó
kapacitás, akkor dunsztolom, azaz a lezárt üvegeket beteszem egy
lábasba, felöntőm vízzel és felforralom. Gyakorlatilag bármeddig eláll,
de a következő bogyóérésig eddig mindig elfogyott.
Ennyi,
essetek neki, Mi simán vajas kenyérrel elkoptatjuk viszonylag gyorsan,
de vadhúsok mellé és alternatívaként a rántott camembert-el is jó lehet,
ha éppen nincs otthon áfonyátok.
 |
| Jól érzi magát a sziklakertben. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése