Egy valamirevaló hobbikertész tiszteli és becsüli a növényeket, így ha egy kis életet lát egy növényben, akkor azt nem dobja ki, hanem megpróbálja elajándékozni, ha már nincs rá szüksége. Így jutottunk hozzá egy ládányi dísznád rizómához.
A dísznád, vagy más néven olasznád, latinul arundo donax a legnagyobb pázsitfűféle Európában. A földközi tenger vidékén őshonos, de Magyarországon is egyre elterjedtebb évelő dísznövény.
Gondozását tekintve a dísznád gyakorlatilag igénytelen. Különösebben nem kell öntözni, amit felvesz a környezetéből az elég, de ha hosszabb időre elmész nyaralni akkor sem lesz baja. Tél végén, tavasszal tövig vissza kell vágni, majd a melegebb idők beköszöntével előbújnak a friss hajtások a földből, és meglehetősen gyors növekedésnek indulnak. Időnként - 5-6 évente kicsit fel kell frissíteni, ha nem akarjátok, hogy az egész kertet uralja, egy csákánnyal essetek neki és emeljétek ki a rizómákat. Egy részét ültessétek vissza, a többit ajándékozzátok el :-)
Már megindult, akár napi 5-10 centit is nőnek a nádszárak |
Nem egyszerű kiásni, a rizómák akár karvastagságúak is lehetnek |
A magam részéről nem szeretem a tájidegen, haszontalan növényeket, azaz ha nem tudom hasznosítani, megenni, nem ad táplálékot a madaraknak, nem javítja a talajt, nem ad otthont bogaraknak, és még komposztálni sem lehet, akkor annak általában a kertben nincs helye. A dísznád vagy olasznád meglehetősen agresszív növény, hihetetlenül gyorsan és akár 6-7 méter magasra is megnő - ebből kifolyólag árnyékot is vet a többi növényre, a rizómák évről évre egyre több négyzetmétert rabolnak el a kertből, és még a kiásása embert próbáló feladat.
Ha eddig eljutottatok az olvasással, és a fenti leírás alapján nem rettentetek el attól, hogy dísznádat ültessetek a kertetekbe, akkor most már mindenképpen olvassatok tovább.
Az egy ládányi ajándék dísznád rizóma nyolc évvel ezelőtt egy kb. fél négyzetméteres területet foglalt el. Nem, nem került egyből a földbe. Sokáig haboztunk azon, hogy hova tegyük, beássuk-e egyáltalán, vagy inkább egy sokkal jobban hasznosítható mahónia cserje kerüljön-e inkább oda? Végül sajnáltuk kidobni. Ajándékba kaptuk, meg élet is volt benne, így bekerül a sziklakert északi oldalára, hadd nőjön. Ez elmúlt évek alatt megszerettük. Egy rakat olyan érvet találtunk mellette, ami bőven kárpótol a cikk elején leírtakért, amelyek egytől egyig mind igaznak bizonyultak.
1. Karót ad paradicsomnak, paprikának.
Nem, ez nem egy kínai bambusz, eszetekbe se jusson több 10 kilós óriás paradicsom töveket hozzákötni. Azonban a szerényebb méretű paradicsomtöveket és a legtöbb paprikát nagyon jó támasztékkal látja el. Nincs más dolgunk, mint tavasszal (március eleje) kivágni a tavalyi és már elszáradt nádakat, amelyek akár 3 cm átmérőjűek is lehetnek, és letűzni a palánták melléA vastagabb szárak karóként szolgálnak |
2. Nádkerítés
Nagyon népszerűek mostanában a nádfonattal díszített kerítések, ami érthető is: olcsó, és egy sima drótkerítést egy pár óra alatt bevonhatunk vele, ami takar a kíváncsi szemek elől és a széltől is megvéd. Viszonylag egyszerűen mi is csinálhatunk a levágott nádszárakból kerítést: egyforma méretűre vágjuk a nádakat, egymás mellé tesszük, és egy vékony dróttal vagy madzaggal szorosan összefűzzük őket. Sok ezer forintot spórolhatunk, ha saját nádból készítjük a kerítésünket.Nádkötegek előkészítve - már várják, hogy kerítés legyen belőlük |
3. Gyújtós
Van kandallótok vagy cserépkályhátok? Esetleg nyáron gyakran szoktatok grillezni a kertben? A kiszáradt nád nagyon jó gyújtós lesz. A tavasszal levágott nádszárakról a leveleket gyűjtsétek össze, tároljátok száraz helyen egy ládában, vagy zsákban. Mikor tüzet akartok gyújtani markoljatok bele, számomra ideális gyújtósnak bizonyult. Ugyan ez a helyzet a nádszárak vékony végeivel, metszőollóval összevágva a várják, hogy tűzre kerüljenek.Gyújtósnak aprítva - a fáskamrában várnak a sorsuk beteljesedésére |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése