Zöld és paradicsom és lekvár. Igen, ez így mind egyben!

November van. Jön a tél. Itt a hideg. A konyhakert gyakorlatilag pang. A mángold még tartja magát az első fagyokig, a fekete retek még sokáig meglesz, ha nincs hó, akkor még a petrezselyemzöldet is sokáig fogjuk szedni, a cékla meg a csicsóka is jól érzi magát a földben. A kelbimbót sem bántjuk, egész télen ellátja a zöldség és húslevest néhány finom bogyóval, a hónapos retek meg a különböző saláták is jól elvannak a fólia alatt, a tyúkhúr meg szépen nő megint mindenhol, de azért lássuk be a kertnek lassan beáll a téli szünet.

És igen, a paradicsom sem szereti a hideget, szeptember végétől folyamatosan fárad. Már készült egy rakat lecsó, közel száz üveg paradicsomlé, rengeteg zakuszka, sok pizzára való szugó várja a fagyasztóban sorsát, és egész nyáron több család is rájárt, de akármilyen kókadtak is a tövek, egy rakat zöld-paradicsom még mindig díszeleg rajtuk. A pirosak már nem szépek, pettyesek, repedtek, löttyedtek ,foltosak, na de a zöldek olyanok mint valami vitaminbogyók, kemény, hamvas friss és harsogó egytől egyik. Nem túl nagyok, de november elején nagyon szépnek tűnnek az egyre üresebb kertben.

Szóval igazából úgy lett volna, hogy segítek kitakarítani a kertet, de annyi egyéb munka akadt felém, hogy akinek segíteni kellett volna kertet takarítani inkább nekem segített, lehet, hogy ezért is van ennyi zöld-paradicsom, na de veszni legalább nem hagytuk.

Néhány éve érik a gondolat, de eddig lekvárként még nem, csak savanyúságként fogyasztottuk a zöld-paradicsomot, és idén szerencsére megtört a folyamat. Persze sokan furcsán néztek, azért a hazai konyhának mégsem egy megszokott darabja a zöld-paradicsom lekvár, de nem hagytam a termést veszni, így nekiestünk a lekvárkészítésnek.

Természetesen szétnéztem a neten, de a zöld-paradicsomos lekvárfelhozatal nem annyira szerteágazó, magam is úgy döntöttem, hogy nem spirázom túl a dolgot.

Lekvár készítésnél nálam sok fontos szempont nincs, a lényeg, hogy nem használok semmilyen tartósítószert, inkább egy kicsit több főzéssel kompenzálok, ezáltal ugye kevesebb víz marad a gyümölcsben, és csak a cukor zselésít. Na meg egy jó tanács - mielőtt megtöltöm a lekváros üvegeket, jól megmikrózom őket, a mikrohullámok garantáltan agyon vágnak minden elő apróságot, ami még esetleg az elmosott üvegeken maradt.

Ami a zöld-paradicsom lekvár elkészítését illeti: 5 kg zöld-paradicsomot négybe vágtam (na jó, ezt igazság szerint nem is én csináltam) és főztem, főztem, főztem, főztem .... jó sokáig. Miután kihűlt a legalább a felére összeesett adag, egy passzírozón áthajtottam, hogy a magok meg a paradicsom héja ne kerüljenek bele, én nem szeretem ha ezek belekerülnek a mártásba amit például húsok mellé teszünk, vagy akár kenyérre kenve is rosszul néz ki. A végeredmény 2 kilónyi sűrű zöld-paradicsom massza lett, amit ismét alaposan felforraltam, beletettem két félbevágott vanília rudat, kb. 65 dkg cukrot és így együtt forraltam őket egy bő fél órát, egy cm-nyit megint apadt a szint a láboson. Mondanom sem kell, hogy intenzíven és folyamtanosan kevergessétek, mert a leégés garantált ellenkező esetben. Mikor majdnem kész belecsavarta két citrom levét, meg egyiknek belereszeltem a héját is. További 5-10 perc rotyogtatás, és mehetnek a forró, mikróból vagy sütőből kivett üvegekbe. Gondosan zárjátok le őket, majd fordítsátok meg az üvegeket kupakkal lefelé, és mehetnek a száraz dunsztba, hogy szép lassan hűljenek ki. Finom lett, nemcsak vadhúsok mellé, de simán vajas-kenyérrel is teljesen vállalható ízvilág.

Zöld-paradicsom lekvár - vajas kenyérrel is finom







Csináld magad: Karácsonyi dekoráció 2. - Karácsonyi (vagy őszi) ajtódísz

Az ősz az egyszerűen az egyik legnagyszerűbb évszak. Csak sétálgatsz a parkokban, erdőben, vagy egyszerűen csak az utcákon, aztán hogy-hogy nem, észre sem veszed, és az összes zsebed tele van mindenféle cuccal, amit a lurkók összeszedegetnek az úton. Naná, hogy nem szabad kidobni semmit, de én nem is nagyon bosszankodom emiatt. Ha jól meggondoljuk a felnőttek nagyságrendekkel több limlomot halmoznak fel, az a néhány zsebnyi gesztenye, makk, toboz, platánbogyó, mogyoró összehasonlítva a mi felesleges tárgyainkkal igazán nem foglal nagyon sok helyet.

Na de a lényegre térve az alábbi ajtódísz elkészítéséhez felhasználtunk egy bolti szalmakarikát, ezt valami bagatell áron vettük november elején, akkor már véget ért a szezonja. A többi felhasznált anyag a fent leírt módon gyűlt össze, meg egy két maradék fenyőágat használtunk hozzá, ami a korábbi karácsonyi dekorálásból maradt.

Szóval van itt tűztövis bogyó - ez a piros; borostyán bogyó - ez a fekete; platánbogyó - ez az a kicsit szőrős, és itt elolvashatod, hogy mi is az pontosan; a többi dekorációs kellék magáért beszél, van itt makk, ez a tölgyfa termése; mogyoró - ez csak véletlenül maradhatott meg, mert mindig megesszük,(dió is ezért nem került rá); vadgesztenye; fenyőtobozok.

Az ajtódísz elkészítése, csakúgy mint a hozzávalók begyűjtése igazi gyerekprogram: az egyik gyerek a ragasztópisztollyal teszi a pontokat, a másik lurkó meg nyomkodja be a a tobozokat, a tobozközökbe meg hasonló technikával az apróbb dekorációs hozzávalókat. Természetesen kell a kontroll, azért ez a ragasztó tud elég forró is lenni, így a szülői felügyeletet ne hanyagoljuk. Jó szórakozást!



Halloween-i tökölés

Igen, igen, ez is Amerika, de attól még jó. Kell hozzá nagy halloween tök, meg gyerekek, ők imádják. két órán keresztű simán elvannak vele, és akinek gyereke van az tudja, hogy azért ez nem sűrű, max a tv köti le őket ennyire.

Szóval kell gyerekenként legalább egy tök. Na igen, az húzós. Van az a nagy hiper, tudjátok az a madaras, na mi most ott vettük, mer t ez volt a legolcsóbb, de még így is 149 Ft volt egy kiló, de rutinosak, mert ők csak nagyon nagy tökökben utaznak. Na de nem baj, be volt kalkulálva a költségvetésbe...

A ök elkészítése a korábbi évek kudarcai eredményeképpen most előre felépített stratégia alapján történt: rajzoltam tökönként egy vázlatot, és a gyerkőcök ez alapján adták jóváhagyásukat a szem és száj mintához. A mi halloween tökünkön csak ez van, semmi egyéb. Persze hogy ők akarták kifaragni, gondolhatjátok, hogy az a a kés amit a kezükbe adott sokat nem vág, legfőképpen ezt a kemény takarmánytököt, így aztán végül nekem kellett kifaragni. Egyáltalán nem bántam :-)

A faragás után átadtam a stafétát, egyszerűen imádták a kibelezést: a magot külön, mert ebből pirított tökmag lesz, minden egyebet a komposztra. Jó móka volt,




Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...