tyúkhúr: Egy ideális növénytársítás - a futórózsa, a fagyal, a trombitafolyondár és a tuja remek dísze lesz a kertnek

A véletlen műve. Élni és élni hagyni elv érvényesült a kert ezen szegletében, és jó hogy így alakult, mert szép lett. Úgy indult, hogy olyan üres az a sarok alapon, építettünk egy nagy pergolát, amit befuttattunk trombitafolyondárral. Aztán mellé csináltunk egy-kis sziklakert szerűséget, ami gyakorlatilag egy vese alakú formátum volt, amit fahasábokkal raktunk körbe, és beültettük mindenféle meleget és napot szerető növénnyel. Ide került a fagyal és a futórózsa sok egyéb virágzó évelő növény társaságában. Aztán a kerítés mellé vettünk tujákat, amiből három tő megmaradt, és azokat meg a vesekert mellé ültettük.

Így lett teljes az öröm. Volt sok virág, meg az üres sarok is megszűnt, tényleg tetszett mindenkinek. A baj a trombita folyondárral kezdődött. Úgy nőtt mint a dudva, rengeteg ág és lombmennyiséget produkált minden évben, ráadásul mindig maradt néhány magház amit időben nem tudtunk levágni, így a végén konkrétan irtani kellett szegény növényt.

Aztán meg a vesekert ugye. Ilyent sem csinálunk többet. Szép, ez kétségtelen, de a hajlati részt nem lehet fűnyíróval körbejárni, és ott ugye vagy kézimunka van, vagy elővesszük a szegélynyírót is fűnyírás után. Na meg aztán elkezdtek elkorhadni a fahasábok, és ami néhány évig éke volt a kertnek, azt egyszer csak elkezdett a visszájára fordulni. Na meg az évelő virágzók szépek, de ezt gyakorlatilag két hetenként gyomlálni kellett, különben csak virágzó gazokat találtunk helyettük. Furcsa módon működik ez a természet, a nemesített növények érzékenyek mindenre, a gaz meg törődés nélkül is pompásan érzi magát.

Aztán az a fagyal a vesekertben akkorára nőtt, hogy csak. Néhány év alatt a rózsa is kinőtte a támasztékát, és szépen ráborult a fagyalra. A két nagyra nőtt növény alatt meg csak sínylődtek ugye a virágok. Egyszer megelégeltem az önkényes térhódításukat, és nekiestem a metszőollóval, de én lepődtem meg a legjobban. Az történt, hogy mikor a rózsa egyik fagyalra boruló ágát felemeltem hatalmas robajjal repült ki egy rigó a bokorból, alig néhány centivel a fejem mellett húzott el. Az hogy nagyon megijedtem az nem kifejezés, nem mintha félnék a rigóktól, de erre aztán tényleg nem számítottam. A lényeg, hogy a rigó a fagyal és a futórózsa e remek egyesülését ideális fészkelőhelynek találta, így be is költözött. Ezek után nem volt kérdés, és a kis csipogó csőröcskék a fészekben végképp eldöntötték a csatát, győzött a fagyal meg a futórózsa párosa, de legfőképpen a rigó.

Következő évben ismét benépesült a fészek, de ebben az évben a kivágott trombitafolyondár rengeteg utódaként is megjelent egy felfelé törő növény, ami kezdetben nagyon bosszantott, de mára már belátom, így lett igazán jó a kompozíció: a fagyal, a futórózsa és a trombitafolyondár háttérben tujákkal ölelve nagyon szépen mutatnak most együtt.

Ha már így alakult ez a társítás, elárulok néhány apróságot, amire nem árt odafigyelni. Egyáltalán nem igényelnek sok törődést, de évente egy-két alkalommal azért rájuk kell nézni.

A virágzást a futórózsa kezdi, a trombitafolyondár követi, és végül a fagyal zárja. A fagyal néha együtt virágzik a folyondárral, az okát nem tudom, vagy a metszés, vagy az időjárás lehet az okozója. Ha az elvirágzott rózsa nagyon ráborul a fagyalra, akkor azt egy kicsit visszavágom, hogy a fagyal édeskés illatbombája is tudjon érvényesülni. A trombitafolyondár indái nagyságrendileg akkor törnek elő a rózsából, amikor az már javában virágzik, így azzal különösebb gond nincs mert szemet gyönyörködtető virágait nem rejti el semmi, de virágzást kövezően azonnal vágjátok le őket, mert különben ti is úgy jártok mint én, azaz ha elszórja a magokat rövidesen az egész kert tele lesz vele.

A metszés nálam általában nélkülözi a tudományos alapokat. A trombitafolyondár metszése annyiban nyilvánul meg, hogy minden tavasszal (február vége, március) visszavágom az összes ágát, gyakorlatilag csak a főágat hagyom meg, ami az idők során már kar vastagságú lett, és a végén is ott van a buzogányszerű fej, amiből a friss hajtások évente kinőnek. A fagyal vagy elektromos vagy sima sövényvágóval van alakítva, nagyon jól viseli a nyirbálást, bárhogy visszavágom mindig gyönyörűen kihajt. Ha szeretnétek virágokat is rajta, akkor a tavaszi metszést követően csak akkor vágjátok újra vissza, ha már elvirágzott. A fagyal virág illata egyébként elég megosztó, intenzív, édes és egyben fanyarkás illata van, így van aki nem szereti.

A futórózsa metszése igényli a legnagyobb odafigyelést. Alapvetően két csoportjuk van: a rambler típusú évente egyszer virágzik, a climber típusú rózsák évente többször is virágzanak, és mindkét fajtát másképpen kell metszeni. A mi kertünkben a rambler, azaz az egyszer virágzó fajta van. Tavasszal szoktam metszetni, ilyenkor visszavágom az elhalt vagy elfagyott ágakat, és mindig van néhány nagyon meglódult ág, ami rontja a kompozíció látványát, így az is az olló áldozata lesz. Időnként szükség van fiatalító metszésre, ami azt jelenti, hogy néhány vaskos középső ágat kivágok, mart a friss hajtások jobban virágzanak. Miután elvirágzott a rózsa, a virágokat visszavágom, mert az elhervadt szárak sokasága nem feltétlenül mutatnak jól, és így időnként még ősszel újabb virágok is megjelennek rajta. Ha ti szakszerűen metszitek évről-évre, akkor biztosan sokkal pompásabb futórózsátok lesz mint a miénk, de nekünk így is nagyon tetszik.

Eleinte nagyon bosszantó volt, hogy folyamatosan megjelentek a vadhajtások (általában vadrózsára oltják a nemesített fajtákat). Ezek az oltás alatti részből hajtanak ki, de ha a gyökere fény közelbe kerül, akkor onnan is előszeretettel kihajtanak. Ezeknek a hajtásoknak a levele is más, meg a virága is teljesen eltér a nemes fajtáktól, így könnyen felismerhetőek. Ugyan a vadrózsának nagyon egyszerű virágai vannak, de pont ebben rejlik a szépségük, ráadásul ezeken virágzás után csipkebogyók lesznek, amiből remek lekvárt lehet készíteni, és télen azon felül, hogy nagyon szépen virítanak a kertben még a madaraknak is táplálékul szolgálnak. Ha csipkebogyót is szeretnétek, akkor ne vágjátok le az elhervadt virágokat!

A tuja nem igényel semmiféle beavatkozást. Örökzöld, télen is díszít. Amikor a többi növény csak a kopár ágait mutatja, benne lehet gyönyörködni. kifejezetten jól mutatnak előtte a piros csipkebogyók, ami a futórózsa elvadult ágain pompáznak.