Zöld és paradicsom és lekvár. Igen, ez így mind egyben!

November van. Jön a tél. Itt a hideg. A konyhakert gyakorlatilag pang. A mángold még tartja magát az első fagyokig, a fekete retek még sokáig meglesz, a petrezselyemzöldet is sokáig fogjuk még szedni, a cékla meg a csicsóka is jól érzi magát a földben. A kelbimbót sem bántjuk, egész télen ellátja a zöldség és húslevest néhány finom bogyóval. A hónapos retek meg a különböző saláták is jól elvannak a fólia alatt, a tyúkhúr meg szépen nő megint mindenhol, de azért lássuk be a kertnek lassan beáll a téli szünet.

És igen, a paradicsom sem szereti a hideget, szeptember végétől folyamatosan fárad. Már készült egy rakat lecsó, közel száz üveg paradicsomlé, rengeteg zakuszka, sok pizzára való szugó várja a fagyasztóban sorsát. A paradicsomra egész nyáron több család is rájárt, de akármilyen kókadtak is a tövek, egy rakat zöld-paradicsom még mindig díszeleg rajtuk. A pirosak már nem szépek, pettyesek, repedtek, löttyedtek, foltosak, na de a zöldek olyanok mint valami vitaminbogyók, kemény, hamvas friss és harsogó egytől egyik. Nem túl nagyok, de november elején nagyon szépnek tűnnek az egyre üresebb kertben.

Szóval igazából úgy lett volna, hogy segítek kitakarítani a kertet, de annyi egyéb munka akadt, hogy akinek segíteni kellett volna kertet takarítani inkább nekem segített, lehet, hogy ezért is van ennyi zöld-paradicsom, na de veszni legalább nem hagytuk.

Néhány éve érik a gondolat, de eddig lekvárként még nem, csak savanyúságként fogyasztottuk a zöld-paradicsomot, és idén szerencsére megtört a folyamat. Persze sokan furcsán néztek, azért a hazai konyhának mégsem egy megszokott darabja a zöld-paradicsom lekvár, de nem hagytam a termést veszni, így nekiestünk a lekvárkészítésnek.

Természetesen szétnéztem a neten, de a zöld-paradicsomos lekvárfelhozatal nem annyira szerteágazó, magam is úgy döntöttem, hogy nem bonyolítom túl a dolgot.

Lekvár készítésnél nálam sok fontos szempont nincs, a lényeg, hogy nem használok semmilyen tartósítószert, inkább egy kicsit több főzéssel kompenzálok, ezáltal ugye kevesebb víz marad a gyümölcsben, és csak a cukor zselésít. Na meg egy jó tanács - mielőtt megtöltöm a lekváros üvegeket, jól megsütöm őket, a forró levegő garantáltan agyon vág minden elő apróságot, ami még esetleg az elmosott üvegeken maradt.

Ami a zöld-paradicsom lekvár elkészítését illeti: 5 kg zöld-paradicsomot négybe vágtam (na jó, ezt igazság szerint nem is én csináltam) és főztem, főztem, főztem, főztem .... jó sokáig. Miután kihűlt a legalább a felére összeesett adag, egy passzírozón áthajtottam, hogy a magok meg a paradicsom héja ne kerüljön bele. A végeredmény 2 kilónyi sűrű zöld-paradicsom massza lett, amit ismét alaposan felforraltam, beletettem két félbevágott vanília rudat, kb. 65 dkg cukrot és így együtt forraltam őket egy bő fél órát, egy cm-nyit megint apadt a szint a lábosban. Mondanom sem kell, hogy intenzíven és folyamtanosan kevergessétek, mert a leégés garantált ellenkező esetben. Mikor majdnem kész volt belecsavartam két citrom levét, meg egyiknek belereszeltem a héját is. További 5-10 perc rotyogtatás, és mehetnek a forró, sütőből kivett üvegekbe. Gondosan zárjátok le őket, majd fordítsátok meg az üvegeket kupakkal lefelé, és mehetnek a száraz dunsztba, hogy szép lassan hűljenek ki. Finom lett, nemcsak húsok mellé, de simán vajas-kenyérrel is teljesen vállalható ízvilág.