Egy ideális növénytársítás - a futórózsa, a fagyal, a trombitafolyondár és a tuja remek dísze lesz a kertnek

A véletlen műve. Élni és élni hagyni elv érvényesült a kert ezen szegletében, és jó hogy így alakult, mert szép lett. Úgy indult, hogy olyan üres az a sarok alapon, építettünk egy nagy pergolát, amit befuttattunk trombitafolyondárral. Aztán mellé csináltunk egy-kis sziklakert szerűséget, ami gyakorlatilag egy vese alakú formátum volt, amit fahasábokkal raktunk körbe, és beültettük mindenféle meleget és napot szerető növénnyel. Ide került a fagyal és a futórózsa sok egyéb virágzó évelő növény társaságában. Aztán a kerítés mellé vettünk tujákat, amiből három tő megmaradt, és azokat meg a vesekert mellé ültettük.

Így lett teljes az öröm. Volt sok virág, meg az üres sarok is megszűnt, tényleg tetszett mindenkinek. A baj a trombita folyondárral kezdődött. Úgy nőtt mint a dudva, rengeteg ág és lombmennyiséget produkált minden évben, ráadásul mindig maradt néhány magház amit időben nem tudtunk levágni, így a végén konkrétan irtani kellett szegény növényt.

Aztán meg a vesekert ugye. Ilyent sem csinálunk többet. Szép, ez kétségtelen, de a hajlati részt nem lehet fűnyíróval körbejárni, és ott ugye vagy kézimunka van, vagy elővesszük a szegélynyírót is fűnyírás után. Na meg aztán elkezdtek elkorhadni a fahasábok, és ami néhány évig éke volt a kertnek, azt egyszer csak elkezdett a visszájára fordulni. Na meg az évelő virágzók szépek, de ezt gyakorlatilag két hetenként gyomlálni kellett, különben csak virágzó gazokat találtunk helyettük. Furcsa módon működik ez a természet, a nemesített növények érzékenyek mindenre, a gaz meg törődés nélkül is pompásan érzi magát.

Aztán az a fagyal a vesekertben akkorára nőtt, hogy csak. Néhány év alatt a rózsa is kinőtte a támasztékát, és szépen ráborult a fagyalra. A két nagyra nőtt növény alatt meg csak sínylődtek ugye a virágok. Egyszer megelégeltem az önkényes térhódításukat, és nekiestem a metszőollóval, de én lepődtem meg a legjobban. Az történt, hogy mikor a rózsa egyik fagyalra boruló ágát felemeltem hatalmas robajjal repült ki egy rigó a bokorból, alig néhány centivel a fejem mellett húzott el. Az hogy nagyon megijedtem az nem kifejezés, nem mintha félnék a rigóktól, de erre aztán tényleg nem számítottam. A lényeg, hogy a rigó a fagyal és a futórózsa e remek egyesülését ideális fészkelőhelynek találta, így be is költözött. Ezek után nem volt kérdés, és a kis csipogó csőröcskék a fészekben végképp eldöntötték a csatát, győzött a fagyal meg a futórózsa párosa, de legfőképpen a rigó.

Következő évben ismét benépesült a fészek, de ebben az évben a kivágott trombitafolyondár rengeteg utódaként is megjelent egy felfelé törő növény, ami kezdetben nagyon bosszantott, de mára már belátom, így lett igazán jó a kompozíció: a fagyal, a futórózsa és a trombitafolyondár háttérben tujákkal ölelve nagyon szépen mutatnak most együtt.

Ha már így alakult ez a társítás, elárulok néhány apróságot, amire nem árt odafigyelni. Egyáltalán nem igényelnek sok törődést, de évente egy-két alkalommal azért rájuk kell nézni.

A virágzást a futórózsa kezdi, a trombitafolyondár követi, és végül a fagyal zárja. A fagyal néha együtt virágzik a folyondárral, az okát nem tudom, vagy a metszés, vagy az időjárás lehet az okozója. Ha az elvirágzott rózsa nagyon ráborul a fagyalra, akkor azt egy kicsit visszavágom, hogy a fagyal édeskés illatbombája is tudjon érvényesülni. A trombitafolyondár indái nagyságrendileg akkor törnek elő a rózsából, amikor az már javában virágzik, így azzal különösebb gond nincs mert szemet gyönyörködtető virágait nem rejti el semmi, de virágzást kövezően azonnal vágjátok le őket, mert különben ti is úgy jártok mint én, azaz ha elszórja a magokat rövidesen az egész kert tele lesz vele.

A metszés nálam általában nélkülözi a tudományos alapokat. A trombitafolyondár metszése annyiban nyilvánul meg, hogy minden tavasszal (február vége, március) visszavágom az összes ágát, gyakorlatilag csak a főágat hagyom meg, ami az idők során már kar vastagságú lett, és a végén is ott van a buzogányszerű fej, amiből a friss hajtások évente kinőnek. A fagyal vagy elektromos vagy sima sövényvágóval van alakítva, nagyon jól viseli a nyirbálást, bárhogy visszavágom mindig gyönyörűen kihajt. Ha szeretnétek virágokat is rajta, akkor a tavaszi metszést követően csak akkor vágjátok újra vissza, ha már elvirágzott. A fagyal virág illata egyébként elég megosztó, intenzív, édes és egyben fanyarkás illata van, így van aki nem szereti.

A futórózsa metszése igényli a legnagyobb odafigyelést. Alapvetően két csoportjuk van: a rambler típusú évente egyszer virágzik, a climber típusú rózsák évente többször is virágzanak, és mindkét fajtát másképpen kell metszeni. A mi kertünkben a rambler, azaz az egyszer virágzó fajta van. Tavasszal szoktam metszetni, ilyenkor visszavágom az elhalt vagy elfagyott ágakat, és mindig van néhány nagyon meglódult ág, ami rontja a kompozíció látványát, így az is az olló áldozata lesz. Időnként szükség van fiatalító metszésre, ami azt jelenti, hogy néhány vaskos középső ágat kivágok, mart a friss hajtások jobban virágzanak. Miután elvirágzott a rózsa, a virágokat visszavágom, mert az elhervadt szárak sokasága nem feltétlenül mutatnak jól, és így időnként még ősszel újabb virágok is megjelennek rajta.  Ha ti szakszerűen metszitek évről-évre, akkor biztosan sokkal pompásabb futórózsátok lesz mint a miénk, de nekünk így is nagyon tetszik.

Eleinte nagyon bosszantó volt, hogy folyamatosan megjelentek a vadhajtások (általában vadrózsára oltják a nemesített fajtákat). Ezek az oltás alatti részből hajtanak ki, de ha a gyökere fény közelbe kerül, akkor onnan is előszeretettel kihajtanak. Ezeknek a hajtásoknak a levele is más, meg a virága is teljesen eltér a nemes fajtáktól, így könnyen felismerhetőek. Ugyan a vadrózsának nagyon egyszerű virágai vannak, de pont ebben rejlik a szépségük, ráadásul ezeken virágzás után csipkebogyók lesznek, amiből remek lekvárt lehet készíteni, és télen azon felül, hogy nagyon szépen virítanak a kertben még a madaraknak is táplálékul szolgálnak. Ha csipkebogyót is szeretnétek, akkor ne vágjátok le az elhervadt virágokat!

A tuja nem igényel semmiféle beavatkozást. Örökzöld, télen is díszít. Amikor a többi növény csak a kopár ágait mutatja, benne lehet gyönyörködni. kifejezetten jól mutatnak előtte a piros csipkebogyók, ami a futórózsa elvadult ágain pompáznak.

Futórózsa a fagyal ölelésében

A smaragdtujának jól áll a futórózsa vörös virágzuhataga a háttérben

A száraz ágak rontják a látványt, ezért kell kivágni az elfagyott ágakat! 

 

Érdekes, hogy a méhek csak a vadrózsa virágaira szállnak rá

Itt már hervadozik a rózsa, de alulról mát megjelentek a trombitafolyondár hajtásai, amelyek júliusban fognak virágozni

Télen üde látvány a szürke kertben a piros csipkebogyó, a madarak is fogják értékelni :-)

Dagasztás nélküli kenyér sütése házilag

Kenyérsütésbe igen ritkán vág az ember, legalábbis a többségük. A házi kenyér sütése egy olyan dolog, amit minden bizonnyal legalább egyszer az életben mindenki kipróbált. Így én is, de nem is egyszer, hanem évente néhány alkalommal biztosan került friss kenyér az asztalra.

A baj az, hogy kényelmesek vagyunk, meg amúgy is járunk bevásárolni, és főleg amióta remek látványpékségek működnek az üzletekben, a pékáruk gyönyörű látványának és az étvágygerjesztő illatoknak nehéz ellenállni. Így aztán be is kerül a friss kenyér a kosárba, és ezzel nincs is baj, amennyiben azt még frissen el is fogyasztjuk. Ha még aznap esszük meg biztosan nagyon finom lesz, talán még másnap is, de két három napos kenyérnél már ritka, hogy az még ízlik valakinek. Így vagy a kényszer szüli a további fogyasztását, vagy megy a kukába, ideális esetben talán zsemlemorzsa ha lesz belőle.

Ha sütés előtt ejtesz néhány ferde metszést a tetején, akkor a te kenyered sokkal szebb lesz mint ez itt :-)

Nem szeretném boncolgatni az ipari, nagy mennyiségben előállított kenyerek minőségét, de gondolom mindenki sejti, hogy pl tartós kenyér nem véletlenül áll el műanyag zacskóban hetekig, na meg a rozsos kenyérben a rozs csak a színe kedvéért van ott, meg állomány javítok, meg íz fokozok meg egyebek....

Szerencsére egyre több pékség van, aki ezeket mellőzi, és egészséges árukat termel, de a lényeg, hogy ha Te is úgy akarod, és adsz egy kenyérnek 20 perc időt, hogy elkészítsd, akkor Neked is lehet folyamatosan friss és finom kenyered otthon.

Egy barátunktól van a recept. Egyszer mesélték, hogy ők már három éve nem vettek kenyeret, mert mindig sütik. Nyilvánvalóan furcsának találtam ezt a hozzáállást, de miután saját szememmel láttam, hogy meglehetősen kevés idő alatt elkészül, és mert azóta magam is gyakran sütök kenyeret, már csak bátorítani tudok mindenkit, hogy ezt kipróbálja. A lényeg, hogy nem kell kenyérsütőgép hozzá (akinek kicsi a konyhája, az tudja csak igazán, hogy az mekkora helyet foglal) és hosszas dagasztásra sincs szükség. Íme a recept:

A házi kenyér sütéséhez a hozzávalók:

• 75 dkg liszt (sima liszt, kenyérliszt, rozsliszt, tönkölyliszt, teljes kiőrlésű liszt, vagy ezek keveréke)
• 2,5 dkg  friss élesztő (ez pont egy fél adag)
• 4,5 dl langyos víz
• 1 evőkanálnyi olaj
• csipet cukor
• só, ízlés szerint

A kenyér elkészítése:
A cukros vízben futtassuk fel az élesztőt. A lisztet tegyük egy keverőtálba. Biztosan sokkal, de sokkal finomabb lenne, ha szitálnám a lisztet, de ezzel nem szoktam bajlódni. A közepébe csináljunk egy kis mélyedést, öntsük bele a felfuttatott élesztős vizet, mehet rá a kanálnyi olaj meg a só, egy kanállal keverjük össze, úgy hogy hogy a mélyedést egyre jobban kibővítjük, míg végül egyenletesen összeáll az egész. Ha a kanállal mát nem boldogultok, akkor folytassátok kézzel. Ha már egyenletesen összedolgoztátok az egészet, akkor mehet pihenni. Akkor lesz jó, ha már nem ragad a kezedhez. Különböző liszteknél előfordulhat, hogy szükséged lesz még egy kis vízre, vagy éppen sok a víz, és még lisztet kell tenni hozzá.

Na itt tartunk kb 10 perc munkánál, és ez volt a legnehezebb része. Ami a pihenést illeti, a barátainknál az a megoldás, hogy este, lefekvés előtt bekeverik a kenyeret, majd reggelig pihen, amikor megsütik. Nálam ez meglehetősen hektikus. Van, hogy reggel bekeverem, és munka után megsütöm, ilyenkor sokat pihen, akár 10 órát is. De van úgyis, hogy munka után bekeverem, és este meg is sütöm, ilyenkor csak 3 órát pihen. A kenyér minőségében az én alulfejlett ízlelőbimbóim nem éreznek különbséget, de próbáljátok ki sokféleképpen, majd meglátjátok nektek melyik tetszik a legjobban.

Pihentetés után egyszer átgyúrod (2 perc), megformázod (1 perc), és mehet a tepsire, vagy formába, ha van, nekem nincs :-(
Sütés előtt kb 30 percig még pihentesd, így nem fog berepedezni a kenyér sütéskor. Sütés előtt csinálhatsz remek mintákat a tetejére (én ezt most elfelejtettem), majd tedd be a sütőbe. 150-160 fok, légkeveréssel.
Kb 40 perc alatt készen van, de nem kell az időt nézned, ha szép aranybarna lesz, akkor biztosan jó. Fontos, hogy tegyél a kenyér mellé egy edénybe vizet, hogy folyamatosan párás legyen a sütő. Olyan edényt válassz, ami bírja a meleget.

Ne lepődj meg, ha nem olyan íze lesz mint a boltinak, ne feledd, ebben csak az van, amit te teszel bele. Nem morzsálódik vágás közben, és egy hét múlva is fogyasztható. Nem penészedik meg, és nem szárad ki. Légy kreatív: tegyél a kenyérbe magokat, vagy akár csülköt. Szórd meg a tetejét szezámmaggal, csinálj belőle csillagformát, vagy éppen négyszögletű kenyeret.  Jó étvágyat hozzá.

A burgonya vetése, ápolása, öntözése, betakarítása és téli tárolása

Alapvetően a krumpli nálam egy megosztó dolog. Mindig van a kertben, de ennek csak akkor örülök igazán, amikor júniusban kiásom az első fészkeket és eszméletlen finom petrezselymes újkrumpli kerül az asztalra. Az az öröm szerencsére kárpótol az összes krumplis fárasztó munkáért.

Ha vizes a föld, amikor kiássátok a krumplit, előtároljátok egy száraz helyen addig, ameddig a megszárad, és a föld lepereg róla. Ha sok krumplitok van, méret szerint válogassátok szét őket.

Mi nem gépekkel dolgozunk a kertben, és gondolom egy konyhakert esetén a többségünk így van ezzel, és nem tagadom, de az alábbi tevékenységek közül egyik sincs igazán ínyemre.

Burgonya vetése

Egy időben azt a módszert választottuk, hogy az előző évben kiásott apró szemeket félretettük, majd a következő évben ment vissza a földbe. Na ez nem jó. Ha krumplit tesztek a kertbe, vegyetek normális, erre a célra termesztett vetőburgonyát megfelelő forrásból, nem fogjátok megbánni, szép nagy szemeket tudtok majd betakarítani, és jóval többet, mint amennyit az előző évben félretett apró szemű burgonyák produkáltak. Lehetőség szerint válasszatok olyant, ami jól eltartható, így még a következő év tavaszán is a sajt krumplitokat ehetitek, feltéve, ha van ilyen méretű kertetek.
Ami a burgonya vetését illeti a mi esetünkben elég egyszerű a történet:
- válasszatok egy olyan területet a kertben, ahol az előző 4 évben nem volt krumpli, és lehetőség szerint előző évben káposztafélék voltak ott
- készítsétek elő a talajt (fel kell ásni, esetleg trágyázni, akinek módjában áll, elgereblyézni, kiszedni a gazt)
- jelöljétek ki a sorokat, és egy bottal vagy kapanyéllel húzzatok a puha földbe egy kb 5 cm mély árkot
- tegyétek az árokba a krumplikat kb 25 cm távolságra egymástól, vigyázzatok rá, hogy a csírák ne törjenek le.
- fogjatok egy jó kapát, és húzzátok rá a földet a krumplira a sor mindkét oldaláról. Én mindkét oldalról húzom rá egyenletesen a földet, így a végén egy kb. 30 cm magas bak keletkezik, aminek a közepén lesz végül a gumó. Feltöltésnél vigyázzatok a csírákra, hogy lehetőség szerint ne törjenek le.

Nagyon sok fajta burgonya létezik. Ez a fajta krumplipürének a legjobb :-)

A burgonya ápolása, öntözése

A burgonya egy olyan növény, ami kevés ráfordítással is bőséges termést tud produkálni, így az ápolása nem egy macerás folyamat, de azért igényel némi törődést. Ami talán a legfontosabb az a betegségek kordában tartása.

Talán a legkomolyabb betegsége a burgonyának az a burgonyavész. Biztos van rá remek vegyszeres megoldás, de a mi kertünk bió (részben), így ezt nem (nagyon) használjuk. A burgonyavészt úgy ismeritek fel, hogy a leveleken elkezdenek minden ok nélkül barna foltok megjelenni, ami egy idő után átterjed a gumókra is, így ott is láthatóak lesznek. Mire észrevesszük általában már késő, de amit tehettek tűzoltás jelleggel az az, hogy eltávolítjátok a fertőzött szárakat, és a fészket is kiássátok. Ha nagy a baj, adjátok fel a bió elveket, és vegyetek rá vegyszert, az mégiscsak pocsék érzés, hogy a szemed láttára tönkremegy az egész. Amivel elkerülhető, ha minden évben új szaporítóanyagot vásároltok, és olyant ami ellenáll a burgonyavésznek.

A burgonyabogár, vagy krumplibogár, vagy kolorádóbogár ellen a legegyszerűbb módszer a műanyag pillepalack. És ugyan bosszantóak, de ne mérgelődjetek miattuk: a krumpli is a tengerentúlról jött :-)
- fogj egy üres műanyag palackot, vágd le a tetejét (ne dobd ki!!)
- menj végig a sorokon lehetőség szerint naponta, gyűjtögesd össze a bogarakat, és dobáld az üvegbe. Jogosan gondolod, hogy ez macerás folyamat, de ha naponta összeszeded a bogarakat, akkor nem lesznek lárváid, és azokat jóval nehezebb összegyűjtögetni, mert sokan vannak, meg őszintén szólva én azokat nem nagyon szeretem fogdosni.
- ha megvagy - hidd el, nagyon gyorsan lehet végezni vele, akkor a levágott tetőt illeszd vissza a palack aljára, úgy hogy kicsit egybecsússzanak, így nem szöknek a bogarak. Ha megtelt az üveged mehetnek a kukába.
- ha több hektáros krumpliföldet szeretnél, akkor az üveges módszert felejtsd el, akkor vegyél novodor-t, állítólag ez egy remek biológiai és környezetkímélő és vegyszermentes rovarölő szer, ami ráadásul a bogarakat nem is bántja, csak a lárváikat pusztítja el végzetesen.

A gazolást necces kérdés, leginkább azért mert nem szeretem. Így nem is viszem túlzásba. Amíg még kicsi a burgonya föld feletti része, addig a gaz egész jól kezelhető kapával. Ha már nagy a növény, akkor egyrészt kevesebb gaz nő alatta, másrészt akkor a kisebb gazokkal nem foglalkozom, a nagyokat meg egyenként kihúzogatom és kész.

Az öntözést illetően egy korábbi cikkben leírt csepegtetőszalagos megoldás tapasztalatom szerint a krumplinál nem jó, mert így állandóan vizes lenne a föld, amit szerintem a gumók nem szeretnek. Így a mi kertünkben a krumplik árasztva vannak: a locsolócsövet simán beteszem az árokba, aztán addig folyik oda a víz amíg az meg nem telik. Két locsolás között mindig szárítsátok ki, mi kb hetente egyszer árasztunk, ha nagyon meleg van azért lehet sűrűbben is.

A burgonya betakarítása

Szerintem ez a legnehezebb munka (amikor vetem, akkor meg az :-)). Ki hogy szereti, én vagy kapával, vagy villával szoktam csinálni. Kapával kb ugyanúgy mint vetésnél, csak a földet nem felfele, hanem vízszintesen húzom. A villás módszer az az, hogy beszúrom a villát a fészkek alá, és kifordítom az egész halmot. Ha elég laza föld, akkor a krumpliszemek mindkét módszernél szépen kibuknak, ha nedves a föld, akkor nem árt egy kicsit kotorászni, hogy az összes gumót megtaláljátok.
A krumpli tárolása nem egy bonyolult feladat. A száraz gumókat tegyétek egy sötét helyre, ahol nincs meleg, nincs fagy, és párás a levegő. Ez lehet akár egy pince, akár egy vízakna, ami alul nincs lebetonozva, azaz földes. Fontos, hogy a gumók szárazak legyenek, azaz lehetőség szerint ne esőben szedjétek ki a gumókat a földből (mint én az idén), és a föld is száraz legyen, azaz ne tapadjon a krumplira. A kiásás során előfordul, hogy megvágtok vagy átszúrtok néhány gumót, ezeket ne tegyétek be a többi közé.

Betakarítás után egyengessétek el kicsit a talajt. Látjátok a kis piros lapátot és a sámlit a képen? A krumpli kiásása nekem nehéz munka volt, de a gyerekeimnek remek szórakozás.